Feleségével együtt akart eltávozni az idős bácsi

A házaspár hosszú évek óta élt csendesen a Lecke utcai lakásban, ám betegségük, fájdalmaik és a magukra maradtság érzése miatt egyre sötétebb gondolatok árnyékolták be mindennapjaikat. A környéken többen emlékeztek: a pár többször is célzott rá, hogy szeretnék „együtt befejezni” az életük nehéz szakaszát – de senki sem hitte el igazán, hogy komolyan gondolják.
A kétség azonban már későn vált valósággá.
A búcsúlevél mindkettejük aláírásával a lakásban hevert – nem volt kétség, mire készültek. Erika, a törékeny idős asszony először maga próbált „távozni”, de ereje nem volt hozzá. István ekkor segített neki baljós elszántsággal, mert attól félt: ha ő sikerrel jár, kedvese pedig nem, akkor magára maradna a beteg nő.

[nextpage title=”KÖVETKEZŐ OLDAL”]

A történtek ezen pontjáig a bíróság is úgy látta: közös döntés volt, amit ketten terveztek meg. Ám amikor Erika még élt, és István – saját elmondása szerint kusza emlékek között – „segített neki, a jog szerint már átlépte azt a határt, amit a törvény nem enged meg.
Ezután a férfi is próbált „eltűnni a világból”: több sz/r/st ejtett magán, majd összeroskadt a szoba csendjében. Két nap telt el így. Két végtelenül hosszú nap.
A fordulatot az egyik szomszéd hozta el, aki a nála lévő kulccsal bement, mert rossz érzése nem hagyta nyugodni… és ott találta a két idős embert – egyiket már h0ltan, másikat még épp életben.
A bíróság végül kimondta:

[nextpage title=”KÖVETKEZŐ OLDAL”]

„A vádlott bűnös. Öt év közügyektől való eltiltás és öt év fegyház.”
István nem bocsátható feltételes szabadságra sem. A férfi a tárgyaláson megrendülten állt a bíró előtt:
– „Köszönöm, hogy meghallgattak… de ez az ítélet egy 80 éves embernek végzetes. Mi ketten évek óta beszéltünk arról, hogy együtt fejezzük be. A feleségem aláírta, én is. Még a zárójelentéseket is hoztam volna… de nem voltak kíváncsiak rá.”
István és ügyvédje teljes körű fellebbezést nyújtott be. A férfi pedig döbbenetes mondattal zárta az elsőfokú tárgyalást:
– „Nagyon hiányzik az én Erikám. Ha újra kezdhetném, vele mennék. Bárhonnan. Akár egy magas épület tetejéről is.”
A másodfokú eljárás hamarosan folytatódik – de egy dolog már most biztos: ez a tragédia örökre beleégett egy egész lakóközösség emlékezetébe.
A hatóság emberei később elmondták: ritkán látnak ennyire megráz0′ helyszínt.

VIA kekvillogo