admin 
Egy napsütéses májusi nap… és egy kisfiú, aki soha nem tért haza. 2000. május 28-án veszett nyoma a mindössze 11 éves Till Tamásnak, és ezzel kezdetét vette Magyarország egyik legmegrázóbb rejtélye. A rendőrség azonnal mozgósította az erőket, kutatták erdőkben, utcákon, minden lehetséges nyom után, de mintha a föld nyelte volna el.
Megrázó vallomás: MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A h0rr0rba illő igazság végül napvilágra került: a bajai fiút aljzatbetonba rejtve találták meg. Az ügy új lendületet kapott, és még ugyanabban az évben őrizetbe vették Fehér Jánost. A tárgyalás azonban nem hozott megnyugvást – sőt, újabb feszültséget szült. A férfi a bíróság előtt mindent tagad, azt állítja, hogy korábbi, részletes vallomását kényszer hatására tette.
AZONBAN FORDULATOT VETT AZ ÜGY! Ez volt Till Tamás utolsó mondata a ha/á/a előtt:
És ekkor jött az a részlet, amitől megfagy a v/r az erekben. Egy korábbi – azóta visszavont – vallomás olyan pillanatokat tár fel, amelyek örökre beleégnek az ember emlékezetébe. A leírás szerint az eset hirtelen történt, minden előzmény nélkül. A fiú csak döbbenten nézett táma/ójá/a. És akkor hangzott el az a mondat, amely azóta is kísért:
„Ezt most miért?”
A történet azonban itt sem ér véget: a vallomás szerint évekkel később egy névtelen hívás is érkezett a családhoz. A vonal másik végén valaki majdnem megszólalt… majd gyáván letette. Egy újabb titok, egy újabb megválaszolatlan kérdés egy ügyben, amely még mindig nem engedi el az országot.
VIA Blikk / Bors