admin 
Megrázó reggelre ébredt tegnap Magyarország: 82 éves korában elhunyt Balázs Péter, a nemzet egyik legkedveltebb színművésze, szinkronhangja és színházigazgatója. A hír úgy söpört végig az országon, mint egy villámcsapás: senki nem akarta elhinni, hogy a mindig mosolygós, örökmozgó művész már nincs köztünk.
A kérdés ott vibrált minden rajongó fejében: mi az, ami még a legendákat is legyőzi?
ERRŐL SENKI SEM BESZÉLT! MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
[nextpage title=”KÖVETKEZŐ OLDAL”]
Az elmúlt hónapok árulkodó jeleit már csak most értjük igazán. Balázs Péter nemrég nyilatkozta:
„Fogy az erőm… pedig még szeretnék élni.” Ekkor még kevesen vették komolyan a vallomását — mindenki azt hitte, csak múló rosszullét, egy átmeneti testi gyengeség. Csakhogy nem az volt. A barátok szerint gyorsan, alattomosan, könyörtelenül romlott az állapota. Egyre többet volt kórházban, egyre ritkábban jelent meg nyilvánosan.
A hosszú ideje tartó, alattomos betegség támadta meg a szervezetét, amely hónapról hónapra elvette minden erejét.
A művész utolsó időszakában sokat fogyott, gyengévé vált, és bár küzdött, ahogy csak tudott, a betegséggel szemben végül nem maradt esélye.
A PILLANAT, AMIKOR MINDEN ELVESZETT
[nextpage title=”KÖVETKEZŐ OLDAL”]
És most már biztos: ez a súlyos, gyorsan romló betegség volt az, ami végzett Balázs Péterrel.
Nem baleset, nem hirtelen rosszullét — hanem egy hosszú, alattomos kór, amely végül legyőzte még őt is, a mindig életvidám, hatalmas lelkű művészt.
A színházak ma sötétebbnek tűnnek. A nézők ma nehezebb szívvel gondolnak vissza a felejthetetlen szerepekre, azokra a rajzfilmfigurákra, amelyeket ő tett felejthetetlenné, és arra a hangra, amely nélkül nőtt fel egy teljes ország. A fájdalmas igazság mostanra vált teljesen világossá:
Ebbe halt bele Balázs Péter — egy könyörtelen betegségbe, amely csendben, lassan, k/gy/tlenül vette el tőlünk a magyar kultúra egyik legnagyobb alakját.
VIA MSN