admin 
Két éve kezdődött a szívritmuszavarom, eleinte nem tudtam hogy ez mi, csak azt éreztem, hogy valami nem stimmel a ritmussal. Nagyon megijedtem tőle hirtelen, elmentem kardiológushoz, ő mondta, hogy nem annyira kell ezzel foglalkozni. Akkor kicsit megnyugodtam, de aztán voltak napok, amikor nagyon sok extra ütésem volt, és ez eléggé frusztrált. MUTATJUK A DRÁMAI RÉSZLETEKET!
[nextpage title=”KÖVETKEZŐ OLDAL”]
Elkezdtem foglalkozni magammal, még egy kardiológushoz elmentem, ő azt mondta, hogy sok fiatalnak van ilyen, nem műtik, mert nem veszélyes a szívre, csak kellemetlen. Ez lényegében egy idegrendszeri dolog – kezdte PYFU, akinek nem sokkal a diagnózis után lett egy durva pánikrohama is. Nem tudtam, hogy mi ez, azt hittem, hogy ott végem van. Nagyon gyenge voltam, kifehéredtem, kihűlt a testem, elöntött az üresség érzése, mintha az utolsó órámban lettem volna. A sürgősségin mondta a doki, hogy nincs vége semminek. Egy párszor volt még ilyen, ez akkor jött elő, amikor elfáradtam, vagy kifáradt a szervezetem.
[nextpage title=”KÖVETKEZŐ OLDAL”]
Tudom, hogy vannak könnyebb és nehezebb napok, igyekszem figyelni magamra, ha szükséges, akkor pihenek. Régen az életmódom sem tett jót ennek, sok kávét ittam, nem figyeltem arra, hogy igyak vizet, kihajtottam magam. Ezen már változtattam, a nagypapám is szívritmuszavarban halt meg, úgyhogy igyekszem odafigyelni erre, ha esetleg örökletes a betegség.
Forrás: MSN / FB / TTOK