admin 
Egy idős bácsival találkozott egy fiatal lány, aki a nagymamája sírjához ment. Szinte a semmiből kezdte mondani azt, amit nehéz sírás nélkül kibírni:
Amikor meghalnak a szüleid, többé már nem vagy igazán gyerek. Lehetsz 40, 50 vagy akár 70 éves is. Azon a napon benned valami végleg megváltozik. Egy láthatatlan védőháló szakad el alattad. Addig talán észre sem vetted, hogy ott volt, de amikor eltűnik, hirtelen megérzed a hiányát.
Már nincs hová hazamenni ugyanazzal az érzéssel.
És tudod, hogy mi fáj a legjobban?
Hogy túl későn jössz rá, mennyit jelentettek neked a szüleid. Mennyi mindent szerettél volna még elmondani nekik, de mindig azt gondoltad, ráérsz később. Hogy lesz még alkalom. Hogy lesz még egy hétvége, még egy ünnep, még egy közös beszélgetés.
Eszedbe jutnak az ölelések, amelyeket elhalasztottál. Az üzenetek, amelyekre később válaszoltál volna. Az apró figyelmességek, amelyek akkor jelentéktelennek tűntek, ma pedig mindennél többet érnének. És egyszer csak ráébredsz valamire, amit addig talán soha nem mertél kimondani magadnak…
MAJD EZZEL A DÖBBENETES GONDOLATSORRAL FOLYTATTA:
Bármit megadnál még egyetlen napért velük. Még egy közös ebédért. Még egy telefonhívásért. Még egyszer azért, hogy meghalld a hangjukat, ahogy azt mondják:
„Vigyázz magadra!”
Mert vannak mondatok, amelyekről csak akkor derül ki, mennyit érnek, amikor már soha többé nem hallhatod őket.
És ekkor érted meg igazán: amikor meghalnak a szüleid, nemcsak őket veszíted el. Egy darabot elveszítesz önmagadból is. A gyermeket, aki benned élt, aki tudta, hogy bármi történjen, van valaki ezen a világon, aki feltétel nélkül szereti.
Amikor meghalnak a szüleid, többé már nem vagy igazán gyerek.
VIA FB