admin 
A job/ra át nevű köz/ssé/i oldal ezt a nyilatkozatot tette: ” A magyarországi Tisza Párt alelnöke, EP listavezetője a mai napon lemondott. Most egész Magyarország nem érti miről van szó! DE MI MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
–
Az Alfa Romeo Tonale a kompakt SUV kategóriában egy meglehetősen átlagos méretű szereplőként jelenik meg, hiszen valamivel több mint 4,5 méter hosszú és alig haladja meg az 1,6 méteres magasságot. Mérete tehát nem különösebben kiemelkedő ebben a szegmensben, azonban az Alfa Romeo márka hagyományaihoz hűen nem is ez a célja: a Tonale leginkább kifinomult külső formatervezésével próbál kitűnni a mezőnyből. Ez azonban egy kompakt SUV esetében nem könnyű feladat – és ezzel a legtöbb tesztelő egyet is értett.
A Tonale dizájnja számos híres, sőt ikonikus múltbéli Alfa Romeo modellre utal vissza. Az elöl található háromosztatú (úgynevezett „tri-lobe”) fényszórók például a kilencvenes évek Alfa Romeo SZ sportautóját idézik. Az oldalán végigfutó, felfelé emelkedő domborítás az Alfa GT-hez köthető, míg az ötküllős, kör alakú „teledial” felnik gyakorlatilag az elmúlt harminc év összes sportos Alfáján visszaköszöntek. Mindezek kombinációja ugyan egyértelműen felismerhető és tiszteletteljes utalás az Alfa hagyományaira, de a végeredmény mégsem olyan lehengerlő, mint ahogy azt a márkától megszokhattuk. A Tonale arányai ugyanis túlságosan is hétköznapiak – főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az Alfa Romeo rendszerint sokkal karakteresebb formákkal dolgozik, különösen, ha olasz dizájnról van szó. Az ilyen kisebb méretű SUV-k alapvetően hosszú túlnyúlásokkal, megemelt hasmagassággal és viszonylag magas, robusztus karosszériával rendelkeznek, amelyek gyakran inkább kompromisszumot jelentenek, semmint dinamikus, vagány megjelenést. Így aztán hiába szép a Tonale – különösen ebben a kategóriában –, ez a szépség mégsem emelkedik ki igazán.
Mint sok más kisebb méretű Alfa Romeo, Fiat, Jeep (illetve más piacokon akár Dodge vagy Chrysler is), a Tonale is az egykori Fiat-Chrysler (FCA) csoport „SCCS” platformjára épül. Ez az alap számos átalakításon és továbbfejlesztésen esett át az évek során, ám eredetileg még egy több mint húsz évvel ezelőtti együttműködésből származik, amelyet a Fiat a General Motorsszal kötött, és amelynek első gyermeke a 2005-ös Grande Punto volt. A Tonale esetében ezt a padlólemezt ma már „Small-Wide-4×4-LWB” néven ismerik, ami alapján technikailag legközelebbi rokona a Jeep Compass modell.
Átgondolva felmenőim, Mádl Ferenc és Erőss Pál szavait er/ölc/ről, felelősségről, a/áz/tról, bizalomról, illetve példaként említve volt feleségem Varga Judit és Novák Katalin bátor, karakán felelősségvállalását és lemondását, én is hasonlóan teszek. Egy f/r/i mutasson példát a jövő nemzedékének is!
–
A Tonale motorválasztéka és modellkínálata kezdetben kissé lassan bővült, de az Egyesült Királyságban ma már két fő hajtáslánc közül is választhatnak a vásárlók. Az egyik egy 1,5 literes, turbófeltöltéses, 158 lóerős, elsőkerék-meghajtású, enyhe hibrid benzines verzió. Ez a változat egy 48 voltos hibrid rendszert használ, amely ugyan képes tisztán elektromos üzemmódban is haladni, ám ezt csak nagyon alacsony sebességnél, illetve gurulás során teszi – tehát a villanymotor inkább a fogyasztás csökkentésére és a motor gyors újraindítására szolgál, mintsem valódi elektromos hajtásra.
A másik, fejlettebb változat egy plug-in hibrid rendszerű modell, amely sokkal összetettebb hajtáslánccal rendelkezik. Itt az első tengelyt egy 1,3 literes, turbófeltöltésű, négyhengeres „Multiair” benzinmotor hajtja, amely önmagában 178 lóerős, és időnként egy indítómotor-generátor is besegít. A hátsó tengelyre viszont egy külön elektromos hajtáslánc, az úgynevezett „ERAD” (Electric Rear Axle Drive) került, amely önmagában is 121 lóerős teljesítmény leadására képes. Az elektromos motor energiáját egy 15,5 kWh-s akkumulátor biztosítja, amellyel a gyártó állítása szerint az autó tisztán elektromosan akár 38 mérföldet is képes megtenni vegyes használat mellett (ez körülbelül 61 kilométer), ami ebben a szegmensben valamivel az átlag feletti értéknek számít – noha nem számít kiugrónak.
Tehát a Tonale egy érdekes elegye a klasszikus Alfa Romeo stílusjegyeknek és a modern, de alapvetően már kissé öregedő technológiai háttérnek. Míg külseje sokat ígér, és első pillantásra stílusos, a mögöttes műszaki tartalom inkább pragmatikus, mint forradalmi. A plug-in hibrid változat technikailag kifinomultabb, ám még itt sem beszélhetünk kategóriateremtő megoldásokról. Az Alfa Romeo ezzel a modellel tehát nem feltétlenül forradalmasította a kompakt SUV kategóriát, de kétségkívül színesebbé tette azt – olasz eleganciával, némi múltidézéssel és visszafogott technikai ambícióval.
Tetteimért a politikai és erk/lcsi fele/ő/séget vállalom. Visszavonulok a közélettől, lemondok budapesti képviselői mandátumomról és az EP-lista vezetéséről is. Mindenkinek hálásan köszönöm a munkáját, akivel az elmúlt hónapokban egy csapatban dolgozhattam. Magyarország a továbbiakban is számíthat rám nemzeti érdekeink és értékeink védelmében. -Magyar Péter / Ébredj Magyar-ország! / A tükör minden előtt!❤🤍💚 ” Nem sokkal ezután Magyar kitette egy posztot, amiben egyértelműen leríja, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, hiszen a jövőbeni terveikről ír. Köszi jobbra át, hogy hazudoztok.
Forrás: MSN / FB / TTOK
–
A kompakt SUV-k világában egyre élesebben kirajzolódik egyfajta törésvonal. Egyes modellek esetében ügyesen megtervezett belső térrel találkozunk, amelyek annak ellenére kínálnak meglepően tágas helyet az utasok számára, hogy külső méreteik visszafogottak. Ezek a modellek képesek túlteljesíteni az elvárásokat azzal, hogy a praktikum és a térkihasználás terén is kiemelkedőt nyújtanak. Ezzel szemben vannak olyan típusok, amelyekben minden egy kicsit szűkösebbnek hat, mintha a belső elrendezésnél nem sikerült volna megfelelően kihasználni a rendelkezésre álló helyet. Az Alfa Romeo Tonale sajnálatos módon inkább ez utóbbi csoportba tartozik.
Amikor az ember beül a vezetőülésbe, az első benyomása az, hogy a vezetési pozíció magasabb és valamelyest „térdeplősebb”, mint például az egy kategóriával nagyobb Stelvióban. Ez nem csak a testtartáson érződik, hanem konkrét fizikai paraméterekben is megmutatkozik. Az első üléssorban a mért fejmagasság mindössze 950 milliméter a párna tetejétől számítva, ami jóval elmarad az ebben a kategóriában megszokottnak számító 1000–1050 milliméteres átlagtól. A hátsó sorban sem sokkal kedvezőbb a helyzet: itt 890 milliméternyi a szabad fejterület, ami szintén körülbelül tíz százalékkal marad el a szegmens sztenderdjétől. Bár a hátsó lábtér valamivel jobban teljesít, és nagyjából hozza az osztályátlagot, a benyomás, hogy a Tonale kevesebb helyet kínál, mint amit a mérete alapján várnánk, már szinte kitörölhetetlenül megragad bennünk.
A kezelőszervek elrendezése első pillantásra egyszerű és ismerős. A műszerfal középpontjában ott találjuk az Alfa jellegzetes, „távcsőstílusú” – eredeti nevén „cannocchiale” – műszeregységét, amely egy teljesen digitális kijelzővel kombinálva jelenik meg. Ettől eltekintve azonban több olyan fizikai elem is helyet kapott a kabinban, amelyek – elviekben – az érzetekre is hatni kívánnak. Ide tartozik például a jól megmarkolható, méretes sebességváltó kar, a finoman megmunkált alumínium váltófülek a kormány mögött, valamint az Alfa hagyományos, forgókapcsolós „DNA” üzemmódkapcsolója, amellyel a vezetési karakterisztikát lehet változtatni. Ezeken túlmenően a klíma- és szellőzőrendszer külön, fizikai vezérlőpanelt kapott – ez egyre ritkább megoldás manapság, és elméletileg lehetőséget teremtett volna arra, hogy az Alfa a minőség érzetét még jobban kihangsúlyozza.